Életútja nem csupán a technológiai áttörések sorozata, hanem egy olyan ember története is, aki a mérnöki precizitást mély humanizmussal és gyermeki kíváncsisággal ötvözte. A Szilícium-völgy hajnalán, amikor a számítógépek még szekrényi méretűek voltak, Wozniak már egy olyan jövőről álmodott, ahol az ember és a gép közötti kommunikáció természetes és játékos. Öröksége túlmutat az Apple II sikerén, filozófiája a nyílt információcseréről, az oktatás fontosságáról és a technológia demokratizálásáról a mai napig meghatározó alapvetés az informatikai iparban.
A Szilícium-völgy gyermeke
Steve Wozniak 1950. augusztus 11-én született a kaliforniai San Joséban, a később Szilícium-völgyként elhíresült régió szívében. A környék már akkoriban is a technológiai fejlődés melegágya volt, tele mérnökökkel és elektronikai vállalatokkal. Wozniak beleszületett ebbe a pezsgő, innovatív légkörbe, ahol az elektroncsövek és tranzisztorok látványa mindennapos volt. Gyermekkora a felfedezés jegyében telt, a környékbeli építkezésekről hazavitt maradék vezetékekből épített házi telefonhálózatot a szomszéd gyerekekkel, ami korán megmutatta közösségépítő és technikai affinitását.
Már egészen fiatalon kitűnt kortársai közül azzal, hogy nemcsak használta, hanem értette is az elektromos eszközök működését. A "ham radio" (amatőr rádiózás) iránti szenvedélye révén megismerkedett az elektronika alapjaival, és megtanulta a kapcsolási rajzok olvasását. Ez a korai, gyakorlatias tudásszerzés alapozta meg azt a későbbi képességét, hogy a legbonyolultabb rendszereket is elemi egységeire tudta bontani és újraépíteni.
Jerry Wozniak és a mérnöki etika
Apja, Jerry Wozniak, a Lockheed mérnöke volt, aki kulcsszerepet játszott fia szellemi fejlődésében. Nem csupán a szakmai tudást adta át – például hogyan működik egy atom vagy egy tranzisztor –, hanem egy szilárd erkölcsi iránytűt is. Jerry Wozniak hitvallása szerint a mérnöki munka alapja az őszinteség és az integritás, az áramkörök nem hazudnak, és a tervezőnek sem szabad. Ez a fajta intellektuális tisztesség mélyen beépült Steve személyiségébe.
Az apa-fiú kapcsolat egyik meghatározó eleme volt, hogy Jerry sosem egyszerűsítette le túlságosan a válaszait, hanem partnerként kezelte fiát a technikai diskurzusokban. Arra bátorította, hogy ne elégedjen meg a tankönyvi megoldásokkal, hanem mindig keresse a hatékonyabb, elegánsabb utakat. Ez a neveltetés alapozta meg Wozniak későbbi tervezési filozófiáját, amelyben a kevesebb alkatrész felhasználása nem spórolás, hanem művészeti forma és mérnöki erény volt.
A korai csínytevések és a humor
Wozniak zsenialitása mindig is kéz a kézben járt a humorral és a csínytevések iránti vággyal. Középiskolás korában épített például egy zsebben elférő "TV-zavaró" készüléket, amellyel titokban manipulálta a tanárok által nézett televíziók képét, elhitetve velük, hogy az antenna hibás. Ezek a tréfák sosem voltak rosszindulatúak, sokkal inkább intellektuális kihívást jelentettek számára, és a technológiai hatalom demonstrálását szolgálták egyfajta ártatlan, játékos formában.
A humorérzéke a későbbi karrierje során is megmaradt, és fontos szerepet játszott abban, hogy a stresszes fejlesztési időszakokban is megőrizze a csapat morálját. Úgy vélte, hogy a kreativitás és a nevetés szorosan összefügg, és a legjobb ötletek gyakran a legfelszabadultabb pillanatokban születnek. Híres volt arról, hogy saját telefonszolgáltatást üzemeltetett "Dial-A-Joke" néven, ahol vicceket mesélt az érdeklődőknek, ezzel is bizonyítva, hogy a technológia szórakoztatásra is kiválóan alkalmas.
A "Cream Soda" számítógép
Még az Apple megalapítása előtt, 1971-ben Wozniak barátjával, Bill Fernandezzel megépítette első saját számítógépét, amelyet "Cream Soda Computer"-nek neveztek el. A név onnan eredt, hogy a munka közben rengeteg krémszódát fogyasztottak. Bár a gép viszonylag egyszerű volt és lyukkártyákkal működött, ez volt az első komoly kísérlete arra, hogy a rendelkezésre álló alkatrészekből működő logikai rendszert hozzon létre.
A Cream Soda Computer építése során Wozniak értékes tapasztalatokat szerzett az alkatrészek beszerzésében és a hibakeresésben. Bár a gép végül egy bemutató során tönkrement (egy tápegység-hiba miatt füstölt el), a projekt bebizonyította számára, hogy képes a semmiből számítógépet alkotni. Ez a kísérlet volt az előszobája azoknak a későbbi fejlesztéseknek, amelyek megváltoztatták a világot, és ezen keresztül ismerte meg Fernández közvetítésével későbbi társát, Steve Jobst is.
Találkozás Steve Jobs-szal
Steve Wozniak és Steve Jobs találkozása a modern technikatörténet egyik legfontosabb pillanata volt. Bill Fernandez mutatta be őket egymásnak, felismerve, hogy mindkét fiú rajong az elektronikáért és a technológiai újításokért. Bár Jobs öt évvel fiatalabb volt, hamar megtalálták a közös hangot. Wozniakot lenyűgözte Jobs ambíciója és üzleti éleslátása, míg Jobs csodálta Wozniak páratlan mérnöki tehetségét.
Kapcsolatuk a kölcsönös kiegészítésen alapult. Wozniak volt a visszahúzódó zseni, aki a tökéletes áramkört akarta megtervezni, Jobs pedig a karizmatikus vizionárius, aki látta, hogyan lehet ezeket a találmányokat eladni az embereknek. Ez a dinamika már korai barátságuk alatt megmutatkozott, amikor közösen zenét hallgattak, Bob Dylan szövegeket elemeztek, és különböző technológiai projekteket terveztek, amelyek megalapozták későbbi együttműködésüket.
A "Kék Doboz" és a phreaking
Az első közös üzleti vállalkozásuk a hírhedt "Blue Box" (Kék Doboz) volt, amely lehetővé tette az ingyenes távolsági telefonhívásokat a telefonhálózat hangjelzéseinek manipulálásával. Miután olvastak egy cikket a telefonos "phreaking" szubkultúráról, Wozniak megtervezett egy digitális eszközt, amely tökéletesen utánozta a rendszer vezérlőhangjait. Ez a projekt mutatta meg először Wozniak azon képességét, hogy analóg problémákra elegáns digitális megoldásokat találjon.
Jobs felismerte a készülékben rejlő potenciált, és rávette Wozniakot, hogy gyártsanak belőle többet eladásra. A kollégiumokban árult dobozok nemcsak pénzt hoztak, hanem fontos leckét is tanítottak nekik. Wozniak mérnöki tudása és Jobs értékesítési képessége együtt hatalmas erőt képvisel. Bár a tevékenység illegális volt, és végül abba is hagyták, ez a kaland alapozta meg az Apple későbbi megszületését, bizonyítva, hogy képesek együtt terméket létrehozni és piacra dobni.
Egyetemi évek és a kibocsátás
Wozniak egyetemi évei nem voltak hagyományosak. A Coloradoi Egyetemen kezdte, de onnan eltanácsolták, részben azért, mert túl sok időt töltött a számítógépközpontban és saját rendszerekkel való kísérletezéssel, ami hatalmas költségeket generált az egyetemnek. Később visszatért Kaliforniába, és a De Anza College-ban, majd a Berkeley-n folytatta tanulmányait. Az akadémiai környezet egyszerre inspirálta és korlátozta, imádta az elméleti tudást, de untatták a kötelező, gyakorlatiatlan tárgyak.
A Berkeley-n töltött idő alatt mélyült el igazán a számítógép-architektúrák tanulmányozásában, de tanulmányait kénytelen volt megszakítani, hogy munkát vállaljon és pénzt keressen. Ez a döntés vezetett el a Hewlett-Packardhoz, amely akkoriban a mérnökök álommunkahelye volt. Bár diplomáját hivatalosan csak évekkel később szerezte meg, az egyetemi évek alatt felszedett elméleti tudás és a "hacker" szellemiség ötvözete kulcsfontosságúvá vált későbbi munkásságában.
A Hewlett-Packard és a számológépek
A Hewlett-Packardnál (HP) töltött időszak Wozniak számára a szakmai felnőtté válást jelentette. Itt tudományos számológépek tervezésén dolgozott, ami akkoriban a miniatürizálás és a mérnöki precizitás csúcsát jelentette. A HP mérnöki kultúrája, amely a minőséget és a megbízhatóságot helyezte előtérbe, mély hatást gyakorolt rá, ugyanakkor frusztrálta is a bürokratikus lassúság.
Ebben az időszakban tökéletesítette azt a képességét, hogy a lehető legkevesebb chip felhasználásával érjen el maximális funkcionalitást. A számológépek tervezése során minden egyes kapu és tranzisztor számított, ez a kényszerű takarékosság pedig Wozniak védjegyévé vált. Bár a HP ötször is elutasította az általa tervezett személyi számítógép ötletét, mondván, hogy az nem illik a cég profiljába, Wozniak hálás maradt a cégnél tanultakért és a professzionális környezetért.
A Breakout és az Atari-kaland
A videójátékok történetének egyik érdekes epizódja Wozniak és Jobs együttműködése az Atari számára készített "Breakout" játékkal kapcsolatban. Jobs, aki az Atarinál dolgozott, elvállalta a játék áramkörének egyszerűsítését, de mivel nem értett hozzá eléggé, Wozniak segítségét kérte. Wozniak négy nap és éjszaka alatt, alvás nélkül tervezte meg a hardvert, drasztikusan lecsökkentve a szükséges chipek számát, ami mérnöki bravúrnak számított.
Az eset később árnyékot vetett barátságukra, mivel Jobs eltitkolta Wozniak elől a munkáért kapott bónusz teljes összegét, és csak az alapdíj felét adta át neki. Wozniak számára azonban ez a projekt elsősorban szakmai kihívás volt. Bebizonyította, hogy képes olyan hatékony és elegáns áramkört tervezni, amelyet még a profi mérnökök is lehetetlennek tartottak. A Breakout dizájnja később inspirációként szolgált az Apple II grafikus képességeinek fejlesztéséhez is.
A Homebrew Computer Club hatása
A Homebrew Computer Club, a Szilícium-völgy számítógép-rajongóinak legendás találkozóhelye, sorsdöntő szerepet játszott Wozniak életében. Itt találkozott először olyan emberekkel, akik osztották a szenvedélyét, hogy a számítástechnika ne csak a nagyvállalatok kiváltsága legyen, hanem mindenki számára elérhetővé váljon. A klub találkozóin bemutatott Altair 8800 inspirálta őt arra, hogy saját gépet tervezzen, amely azonban nem kapcsolókkal és lámpákkal, hanem billentyűzettel és monitorral működik.
Wozniak számára a Homebrew nemcsak technikai fórum volt, hanem közösségi élmény is. Önzetlenül osztotta meg kapcsolási rajzait és tudását a többi taggal, híven ahhoz a hacker-etikai elvhez, hogy az információt szabaddá kell tenni. A klubban kapott elismerés és bátorítás adta meg neki a végső lökést, hogy komolyan foglalkozzon a számítógép-építéssel, és itt mutatta be először azt a prototípust, amelyből később az Apple I lett.
Az Apple I megtervezése
Az Apple I tervezésekor Wozniak fő célja az volt, hogy saját magának építsen egy használható számítógépet. A gép forradalmi volt a maga egyszerűségében. Ez volt az első olyan rendszer, amely egyetlen alaplapon egyesítette a processzort, a memóriát és a videóvezérlőt, és lehetővé tette a billentyűzet és a televízió közvetlen csatlakoztatását. Wozniak a MOS 6502-es processzort választotta, mert ez volt a legolcsóbb a piacon, ami lehetővé tette a költségek alacsonyan tartását.
A gép tervezése során Wozniak kézzel huzalozta és forrasztotta az áramköröket, gyakran éjszakákba nyúlóan dolgozva a HP-s műszakja után. Nem üzleti terméknek szánta, hanem a technikai megvalósíthatóság demonstrációjának. Az Apple I legnagyobb újítása az volt, hogy a felhasználó azonnal gépelhetett karaktereket, amelyek megjelentek a képernyőn. Ez a ma már triviálisnak tűnő funkció akkoriban óriási ugrást jelentett a felhasználói élményben.
Az Apple Computer megalapítása
Az Apple Computer hivatalos megalapítása 1976. április 1-jén történt, Steve Jobs szülői házának garázsában (bár Wozniak később pontosította, hogy a valódi munka nagy része a HP-s íróasztalánál és Wozniak lakásában zajlott). A cég indításához tőkére volt szükség. Wozniak eladta féltve őrzött HP-65-ös tudományos számológépét, Jobs pedig a Volkswagen kisbuszát. Ez az áldozat is mutatta elkötelezettségüket az ügy iránt.
Harmadik társuk, Ronald Wayne, rövid idő után kiszállt a cégből, tartva a pénzügyi kockázattól, így a két Steve maradt a vállalkozás motorja. Wozniak feladata a műszaki fejlesztés volt, míg Jobs az alkatrészek beszerzését, a marketinget és az üzleti kapcsolatok építését intézte. A cég alapításakor Wozniak még mindig a HP alkalmazottja volt, és csak Jobs kitartó unszolására hagyta ott a biztos állást, hogy teljes munkaidőben az Apple-nek szentelje magát.
Az első üzleti siker: A Byte Shop
Az Apple első nagy áttörését a Paul Terrell vezette Byte Shop megrendelése hozta meg. Terrell 50 darab teljesen összeszerelt Apple I számítógépet rendelt, darabonként 500 dollárért, ami óriási kihívás elé állította a fiatal céget. Wozniaknak és Jobsnak hirtelen kellett finanszírozniuk és legyártaniuk ezt a mennyiséget, amihez hitelt vettek fel és minden barátjukat, családtagjukat bevonták az összeszerelésbe.
Wozniak számára ez a megrendelés azt jelentette, hogy a hobbiprojektből valódi termék lett. A gépeket végül 666,66 dolláros áron értékesítették. Az ár Wozniak ötlete volt, mivel szerette az ismétlődő számjegyeket, és könnyebb volt begépelni. A Byte Shop üzlet sikere biztosította a cég túlélését és a szükséges forrásokat a következő nagy dobás, az Apple II fejlesztéséhez.
Az Apple II: A színes forradalom
Az Apple II volt Wozniak főműve, a gép, amely elindította a személyi számítógépek iparágát. Tervezésekor Wozniak nem kötött kompromisszumot, színes grafikát, bővítőkártya-helyeket (slotokat) és beépített BASIC nyelvet akart. A színes megjelenítés megoldása különösen zseniális volt. A szabványos NTSC jel sajátosságait kihasználva ("artifact color") ért el színeket minimális hardverrel, amit korábban lehetetlennek hittek.
A gép nyitott architektúrája – a nyolc bővítőhely – Jobs ellenkezése ellenére került be, mivel Wozniak hitt abban, hogy a felhasználóknak lehetőséget kell adni a gép fejlesztésére és módosítására. Ez a döntés kulcsfontosságúnak bizonyult, mivel lehetővé tette külső gyártók számára kiegészítők fejlesztését, ami hatalmas szoftver- és hardverökoszisztémát teremtett a gép köré. Az Apple II évekig a cég fő bevételi forrása maradt.
A Disk II: Mérnöki bravúr a költséghatékonyságért
Az Apple II sikerének egyik legfontosabb összetevője a Wozniak által tervezett hajlékonylemez-meghajtó, a Disk II volt. A korabeli vezérlők bonyolultak és drágák voltak, több tucat chippel. Wozniak elemezte a problémát, és rájött, hogy a vezérlés nagy részét szoftveresen is meg lehet oldani, így a hardvert radikálisan leegyszerűsítette.
Az eredmény egy olyan vezérlőkártya lett, amely mindössze néhány chipet tartalmazott, mégis gyorsabb és megbízhatóbb volt a versenytársaknál. Ezt a mérnöki teljesítményt sokan Wozniak legbriliánsabb alkotásának tartják. A Disk II tette lehetővé a programok gyors betöltését és az adatok hatékony tárolását, ami elengedhetetlen volt az olyan üzleti szoftverek elterjedéséhez, mint a VisiCalc táblázatkezelő.
A siker ára és a korai Apple-kultúra
Ahogy az Apple növekedett, a vállalati kultúra is átalakult, de Wozniak igyekezett megőrizni a játékos, családias légkört. Híres volt arról, hogy részvényopciókat ajándékozott az Apple korai alkalmazottainak (akiket Jobs kihagyott a juttatásokból) saját vagyonából biztosítva nekik a jólétet. Ezt "Woz Plan"-nek nevezték, és jól mutatta Wozniak nagylelkűségét és lojalitását a munkatársai iránt.
Ugyanakkor a cég professzionalizálódása és a menedzsment-rétegek megjelenése egyre távolabb vitte őt a szeretett tervezőasztaltól. Wozniak sosem vágyott vezetői pozícióra vagy hatalomra; ő egyszerűen csak mérnök akart lenni. A korai Apple-kultúrában ő képviselte a "lelkiismeretet", aki emlékeztette a céget az eredeti hacker-értékekre, még akkor is, ha az üzleti érdekek néha más irányba mutattak.
A repülőgép-baleset és az amnézia
1981-ben Wozniak súlyos repülőgép-balesetet szenvedett, amikor Beechcraft Bonanza kisrepülőgépével felszállás közben lezuhant a kaliforniai Scotts Valley-ben. A gépen utazott menyasszonya és két másik utas is. Szerencsére mindenki túlélte, de Wozniak komoly fejsérülést és anterográd amnéziát szenvedett. Hetekig képtelen volt új emlékeket rögzíteni, és folyamatosan ugyanazokat a kérdéseket tette fel a balesetről.
A felépülés hosszú folyamat volt, amely alatt Wozniak kénytelen volt szüneteltetni munkáját az Apple-nél. Ez az időszak lehetőséget adott neki arra, hogy átértékelje életét és prioritásait. A baleset egyfajta választóvonalat jelentett. Bár később visszatért az Apple-höz, a cég napi operatív irányításában és a feszített tempójú fejlesztésben már nem vett részt olyan intenzitással, mint korábban.
"Rocky Raccoon Clark" visszatérése
A baleset utáni felépülés alatt Wozniak úgy döntött, hogy befejezi félbehagyott egyetemi tanulmányait a Berkeley-n. Mivel ekkorra már világhírű volt, álnéven iratkozott be, hogy elkerülje a felhajtást és nyugodtan tanulhasson. A "Rocky Raccoon Clark" nevet választotta (kedvenc kutyája, Rocky és felesége leánykori neve, Clark után).
Az egyetemen szerzett élmények vegyesek voltak. Egyrészt élvezte a tanulást, másrészt szembesülnie kellett azzal, hogy a tananyagban néha olyan dolgokat tanítottak, amelyeket ő maga tervezett vagy már meghaladt a gyakorlatban. Végül 1986-ban szerezte meg a diplomáját villamosmérnöki és számítástudományi szakon, ami számára személyes elégtételt és egy régi ígéret beteljesítését jelentette apja felé.
US Festival: Zene és technológia találkozása
Wozniak mindig is hitt abban, hogy a technológiának és a kultúrának találkoznia kell. Ennek jegyében szervezte meg 1982-ben és 1983-ban a monumentális US Festivalt. Célja az volt, hogy véget vessen a 70-es évekre jellemző "Én" korszaknak, és elindítsa a közösségi összefogáson alapuló "Mi" (US) korszakot, ötvözve a zenét a legújabb technológiai bemutatókkal.
Bár a fesztiválok olyan legendás fellépőket vonultattak fel, mint a U2, David Bowie, a Van Halen és a The Police, pénzügyileg hatalmas bukásnak bizonyultak. Wozniak több millió dollárt veszített saját vagyonából. Ennek ellenére ő sikerként könyvelte el az eseményeket, mert sikerült összehoznia az embereket és egy életre szóló élményt adott a résztvevőknek. A fesztivál a modern, technológia-fókuszált rendezvények (mint a SXSW) előfutárának is tekinthető.
Élet az Apple után: A CL 9 és a CORE
Miután 1985-ben végleg háttérbe vonult az Apple-nél (bár hivatalosan sosem lépett ki, és a mai napig kap fizetést), Wozniak megalapította saját cégét, a CL 9-et. Itt fejlesztette ki az első programozható, univerzális távirányítót, a CORE-t. A termék megelőzte korát, de Wozniak zsenialitását dicséri, hogy felismerte a háztartási elektronika egységesítésének szükségességét.
A CL 9 története azonban nem mentes a konfliktusoktól. Jobs, aki akkoriban már szintén elhagyta az Apple-t, de még befolyással bírt, megnehezítette Wozniak dolgát azzal, hogy nyomást gyakorolt a dizájnerekre, hogy ne dolgozzanak a CL 9-nek. Ez az epizód is mutatta a két alapító közötti feszültséget, de Wozniak nem haraggal, hanem újabb innovációval válaszolt. A CORE távirányító technológiája később számos modern eszköz alapjává vált.
A tanteremben: Woz, a tanár
Wozniak egyik legnagyobb szenvedélye mindig is az oktatás volt. Miután visszavonult az aktív mérnöki munkától, éveken át számítástechnikát tanított ötödik osztályos gyerekeknek a Los Gatos-i iskolakerületben. Nemcsak pénzzel és eszközökkel támogatta az iskolát, hanem személyesen tartotta az órákat, a tanárokat is képezte, és maga húzta be a kábeleket a számítógépes laborban.
Tanítási módszere a gyakorlatra és a felfedezés örömére épült. Fontosnak tartotta, hogy a gyerekek ne csak felhasználói, hanem értői legyenek a technológiának. Számára a tanítás nem visszalépés volt a világhírnév után, hanem a legnemesebb hivatás. Lehetőség arra, hogy a jövő generációjának átadja a tudásvágyat és a kreatív gondolkodás szeretetét.
A boldogság képlete és személyes filozófia
Wozniak híres az optimizmusáról és arról a sajátos életfilozófiáról, amelyet gyakran a "boldogság képleteként" emleget: H = S - F (Boldogság = Smiles - Frowns, azaz Mosolyok mínusz Ráncolások). Úgy véli, hogy a boldogság kulcsa az elvárások minimalizálása, a negatív érzelmek elkerülése és a humor megtalálása a mindennapokban. Nem a vagyon vagy a hatalom a cél, hanem az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben és másokkal jót tegyünk.
Ez a filozófia vezérelte döntéseit is. Sosem pereskedett a pénzért, kerülte a politikai csatározásokat a cégeken belül, és mindig az őszinteséget választotta a manipuláció helyett. Számára a siker nem a bankszámla egyenlegében mérhető, hanem abban, hogy mennyire tud hű maradni önmagához és az elveihez.
Véleménye a mesterséges intelligenciáról és a jövőről
Az utóbbi években Wozniak aktív véleményformálóvá vált a technológia jövőjét illetően, különösen a mesterséges intelligencia (AI) kapcsán. Bár elismeri az AI-ban rejlő lehetőségeket, gyakran hangoztatja szkepticizmusát és aggodalmait is. Úgy véli, hogy a gépek sosem lesznek képesek az emberi intuíció, érzelem és kreativitás teljes körű replikálására, és veszélyesnek tartja, ha túl nagy kontrollt adunk a kezükbe.
Kritikusan szemléli az önvezető autók fejlődését és a technológiai cégek adatkezelési gyakorlatát is. Wozniak a "humanista technológia" híve. Szerinte a fejlesztéseknek mindig az emberi élet jobbítását kell szolgálniuk, nem pedig az ember helyettesítését. Gyakran figyelmeztet arra, hogy a technológiai fejlődés nem válhat öncélúvá, és nem szabad elfelejtenünk a mögötte álló etikai felelősséget.
Kapcsolata Steve Jobs-szal az évtizedek alatt
Wozniak és Jobs kapcsolata bonyolult, de mély barátság volt, amely a kezdeti szimbiózistól a későbbi távolságtartásig ívelt. Wozniak sosem tagadta Jobs érdemeit az Apple sikerében, és mindig elismeréssel beszélt társa üzleti zsenialitásáról. Ugyanakkor nyíltan beszélt Jobs nehéz természetéről, manipulációiról és az emberi kapcsolatokban mutatott hiányosságairól is.
Jobs halála előtt újra közeledtek egymáshoz, és Wozniak mély gyásszal búcsúzott tőle. Azt vallja, hogy bár nagyon különböző emberek voltak, a kettejük közötti kémia nélkül az Apple nem jöhetett volna létre. Wozniak volt a "yin", Jobs a "yang", a mérnök és a marketinges, a jóságos hacker és a kemény üzletember, akik együtt megváltoztatták a világot.
Steve Wozniak vitathatatlan öröksége
Steve Wozniak öröksége nem csupán az Apple I és II áramköreiben él tovább, hanem az egész modern informatika DNS-ében. Ő testesíti meg a mérnöki ideált, a tiszta, hatékony és elegáns tervezést, amely a felhasználót szolgálja. Munkássága bizonyította, hogy egyetlen ember víziója és szaktudása is képes globális változást elindítani.
Ma Wozniak a technológiai világ köztiszteletben álló "nagy örege", aki konferenciákon, interjúkban és oktatási projekteken keresztül inspirálja a mérnökök új generációit. Életútja emlékeztet minket arra, hogy a technológia legfontosabb eleme nem a szilícium vagy a kód, hanem az ember, aki megálmodja, és az az ember, aki használja azt. A "Woz" név ma is egyet jelent a kreativitással, az őszinteséggel és a technológia iránti olthatatlan, gyermeki lelkesedéssel.